|
a szememet látod
2015.10.17. 14:36
a szememet látod
a szememet látod, de már messze van
az az idő, amikor bátran sírtam
már a ki sem hullott könnyek is fölszáradtak
és kegyetlen-őszintén régen írtam
fájnak az utcákon a taposott kövek
fájva lépked nyomaimban mind, aki követ
a nehéz-sodrú hűvös-sötét fellegek
óvják az irracionális reményeket
vakon bukdácsolnak a csukott-szemű álmodások
és semmivel nem biztatóbbak a nyitott-szemű valóságok
valahol a mindennapokba süllyed az ünnep mámora
valahova sietnék de nem érek már oda
valahogy mindig messzire sodródnak
és a lehetetlen-semmiben elkallódnak
a soha meg nem írt verssorok
értük már senki nem dohog
nem hiányoznak senkinek a rímek
amikor az ajtó előtt sokasodnak a rémek
fejünkben üvöltő-mindennapokkal
küzdünk egyre lét-szélmalmokkal
a szememet látod, de még messze van
az az idő, amiről már sokszor írtam
amikor jut majd hely a mosolyoknak
és nem tagadom el azt sem ha sírtam
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
