|
sír
2017.09.17. 07:12
Komáromi János: sír
sír a réten az árvaság
fagy-marta csillagokra hull a könny
feketéllik a barázda
szánalom-csírát fojt meg a közöny
sír a szó a néma szájban
sír az út, amit álmomban láttam
sír alattam a kőkemény
sír felettem a "nincs remény!"
sír a lélek, ha nem látják
üresség roppantja a gerincét
reszkető szél öleli át
gyűlölettel-szült minden gyermekét
sír a szó a néma szájban
sír az út, amit álmomban láttam
sír alattam a kőkemény
sír felettem a "nincs remény!"
sír és dobban egy gödörben
magáról többé tudni sem akar
nem néz már saját szemébe
dühe saját szívébe mar
sír a szó a néma szájban
sír az út, amit álmomban láttam
sír alattam a kőkemény
sír felettem a "nincs remény!"
sír, ahogy nem tud senki más
fény-hideg hangjában a Végtelen
bejárja a Mindenséget
de nyugalmat találni képtelen
sír a szó a néma szájban
sír az út, amit álmomban láttam
sír alattam a kőkemény
sír felettem a "nincs remény!"
sír, ahogy csak egyszer lehet
a hangot elhalni nem hagyhatja
talán szenvedésével még
haldokló világunk megválthatja
sír a szó a néma szájban
sír az út, amit álmomban láttam
sír alattam a kőkemény
sír felettem a "nincs remény!"
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
