|
csukott szárnyak
2018.11.18. 08:03
Komáromi János: csukott szárnyak
csukott szárnyait
felettünk rejti el a szél
elszáguld nevetve
és folyton rólunk beszél
felborzolja hajunkat
nyakunkba hideg csókot lehel
végigfut az utcán
lábunk elé halott faleveleket terel
ismeri régi titkainkat
nem marad rejtve előtte semmi
látja milyen nehéz
folyton Embernek lenni
látja, hogy nem is mindig sikerül
megjegyzi minden kis hibánk
mint bukott angyalokra
úgy néz le miránk
csodákat őriz
összezárt szárnyai alatt
számára néhány évszázad
csak néhány röpke pillanat
susogva beszél nekünk
érthetetlen varázs-szavakat
hajunkba szövi az időtől lopott
fehér szálakat
végül felkap minket
és olyan távolra repít
ahonnan már nem is látjuk
mai világunk képeit
azután lassan széllé válunk
és útnak indulunk mi is
tudatunk lefoszlik rólunk
mint szabaduló kezéről a bilincs
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
