|
a Hegy
2019.01.13. 15:50
Komáromi János: a Hegy
ritmusát rohanó szeleknek
érzem szívemben egyre
bár az árnyak folyton követnek
mégis egyedül megyek a Hegyre
magasan járok
ott, ahová még soha nem jutottam
a távolságot feltekertem
és belőle máglyákat gyújtottam
leégett tüzek nyomai
őrzik elfelejtett lépteim nyomát
amíg van előttem út
megyek egyre tovább
előttem mi van?
még nem láthatom
mögöttem mi van?
már nem tudhatom
változik
amit állandónak hittem
szétszórok mindent
amit magammal vittem
a hegytető még messze
a síkság már messze van
egy nap, egy év, vagy egy egész élet
egyforma gyorsan elrohan
nincs már értelme az Időnek
semmit nem jelent a Tér
a hegytető azzal fogad majd:
végre hazajöttél!
csend van
lépteim a Végtelen visszhangozza vissza
lelkemben nyugalom növekszik
és távolról hallom: soha ne térj vissza...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
