|
kevés idő
2019.05.05. 08:14
Komáromi János: kevés idő
kevés idő volt
amíg a harmat felszáradt
kevés szó volt
a csend meggyötört
kevés volt
az egyenes beszéd
gyorsan megtört
az egyenes derék
és a vágyak
oly gyorsan olvadtak a földbe
hogy sírni sem volt idő fölötte
könnyek nem hullottak
és nem is zokogtak
az elgyötört reménytelenség vándorai
a sehová sem vezető utak zarándokai
koldusai a némaságnak
mára mozdulatlan szobrokká váltak
és a felperzselt gondolatok helyébe
nem növekedtek újak
senki sem hagyta
hogy bátorságot kolduljak
félelem szőtte át a mindennapokat
elfojtotta a hiábavalóságba süllyedt kiáltásokat
lefolyt könnyek
hazug látomások
döngő házfalak közé szorult
kopár üresség
vidámságra hurkolódó
sekélyes esték
harsogó hazugságokkal
teletömött nappalok
megmondott és leírt szavak
mondják el
mit gondolok
arról
amiről nem is tudok semmit
de már mindegy
nem is keresek senkit
akivel legalább
egymás szemébe nézhetnénk
akit arra kérhetnék
hogy ébresszen fel
amikor nyitott szemekkel alszom
aki tudja:
nem haragszom
ha fejemre olvassa az igazságokat
mert olyankor a valóság is meglátogat
és nem záródik rám teljesen
az ostobaság sötétsége
legalább tudom
hogy van még akinek van kétsége abban
hogy a létező világok
legjobbikában élünk
és igazából lelkesedünk
és nem is félünk
és hittel hirdetjük mi is azt
amiről a hatalom hazudja folyton
az "igazat"
***
de már nem tudom
hogy tényleg vállalom
vagy csak betűket írok titokban
amelyek vacognak a fiókban
és félik a fényeket
és mégsem mondják el
a lényeget
mert csak így lehet...?
mert ez bár kevés
de helyettesíti a tetteket...?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
