|
eljött a 6van
2020.02.09. 08:00
Komáromi János: eljött a 6van
eljött hát a hatvan
ez tagadhatatlan
gondoltam valami versre
gondoltam persze
de nem jutott eszembe más
csak ez a tényállás
meg az hogy teszek egy kísérletet
becsapom az éveket
hatvan évem
elcserélem
fényre, csendre
egy nyugodt estre
egy szelíd simogatásra
úgysem vágyom másra
csak arra aki velem marad
akkor is amikor a hatvan
majd réges-rég tovább szalad
eljött hát a hatvan
ez tagadhatatlan
de miért is tagadnám
hisz akkor nem maradna semmi
szólna egy hang: lehet elölről végig menni
a már megjárt úton
de úgyis oda lépnék tudom
ahol már jártam
hiszen nem magam vezérlem a lábam
hanem csak a sors visz előre
és talán hiába is választanék más utat
mégis ugyanoda lyukad ki
mint ahová eddig tudtam menni
most meg úgyis jó helyen vagyok
tehát maradok ott ahová értem
és megbecsülöm háromszor húsz évem
eljött hát a hatvan
ez tagadhatatlan
na és akkor mi van
ennek így kell lenni
különben nem történne semmi
amiért érdemes egyáltalán "lenni"
de azért úgy érzem valami még maradt
van még feladat bőven
nem ülhetek sajnos tétlen
az egyre jobban zsibbadó fenéken
nem várhatok sosem-volt csodákra
kihasználom az időt
ami van még hátra
azt a több
mint negyven évet
amikor majd véget ér a kísérlet
és ha utána is láttok még
már nem leszek más
csak kísértet
akit az élet folytatása
a félbehagyott rengeteg terv megkísértett
és még akkor sem tud elmenni
amikor már nem muszáj létezni...
eljött hát a hatvan
ez tagadhatatlan
...és lesz még újabb néhány
van még oly sok az élet-listán
csak talán a gyertyám lángját
kell lassabban égetni
a vállalásokból vissza kell venni
nem a bosszúságot
inkább a derűt keresni
hogy majd ha eltelik újabb negyven
akkor nevethessünk az egybegyűltekkel
hogy még mindig nem vagyok hulla
és a tortán ott díszeleg
az Egy után két nulla
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
