szivárvány hídon

színes hídon rohantam
álmom kergetett
magam futottam nyomomban
de el nem érhetett

árnyékom jelt adott
fényt küldött felém
kiáltásom hallgatott
csendet üvöltött belém

múltam közeledett
és távolodott jövőm
gondoltam egy könnyedet
más testbe költözöm

arcodba néztem
de eltakart a fény
megértést kértem
de Te is ellöktél

tavaszi fákon
jégvirágok nyíltak
meghasadt álmok
ébredni hívtak

lépéseim rég megelőztek
a túlparton vártak rám
harcaim mind legyőztek
Te sem rám gondoltál

még egyet fordult a kör
indult egy újabb végtelen
kisimult a görcsöt őrző ököl
dalt játszott a szél nekem

lobogó lángok a szívembe martak
füst tépte pőre testemet
kik átöleltek mind elzavartak
nem látta senki elestemet

tűz emésztett
föld temetett
víz áztatott
szél felemelt

szerettem volna menni
maradnom kellett
szerettem volna tenni
de türnöm kellett

színes hidam hová lett?
alig dereng ma már
színtelen az élet
hol van a láthatár?

hogyan lesz lélek
a holt anyagból?
mitől lesz vétek
a szent akaratból?

meddig fussak még
hogy lássátok, itt állok?
mikor lesz már elég
a megdicsőült átok?